Kültéri LAN-kábelek - főbb típusok és alkalmazások

A beltéri és kültéri LAN (Local Area Network) kábelek a hálózati infrastruktúra alapvető elemei, amelyeket különböző környezetekre és követelményekre terveztek. Bár közös céljuk az adatátvitel, a köztük lévő különbségek kialakításukban, védőbevonatukban és a környezeti feltételekkel szembeni ellenállásukban rejlenek, ami jelentősen befolyásolja alkalmazásukat.

Kültéri és beltéri LAN-kábelek - milyen körülmények között használjuk őket?

Beltéri LAN-kábelek: Ezeket a kábeleket általában épületekben használják. Úgy épülnek, hogy nem kell ellenállniuk a zord környezeti körülményeknek, ezért általában rugalmasabbak és könnyebbek. Hiányzik belőlük a kültéri kábelekben található robusztus védőbevonat, ami olcsóbbá teszi őket. Ez azonban azt jelenti, hogy nem alkalmasak nedvességnek, szélsőséges hőmérsékletnek vagy UV-sugárzásnak való kitettségre. A beltéri LAN-kábelek jellemzően az irodaházak mennyezetén és falain keresztül futnak, és munkaállomásokat, nyomtatókat és más belső hálózati eszközöket kötnek össze.

Kültéri LAN-kábelek: Ezeket a kábeleket úgy tervezték, hogy ellenálljanak a kültéri környezet viszontagságainak, és kiváló minőségű védőbevonattal vannak megerősítve. Ellenállnak a víznek, a változó hőmérsékletnek, az UV-sugárzásnak és néha még a rágcsálók által okozott károknak is. Ez a védőbevonat azonban merevebbé és általában drágábbá teszi őket, mint beltéri társaikat. Tartósságuk miatt ideálisak az épületek közötti hálózati eszközök összekapcsolására, a felügyeleti rendszerek támogatására vagy a kültéri eszközök hálózatba kapcsolására. Egyes konfigurációkban ISP (internetszolgáltató) kapcsolatokhoz is használják őket, összekötve a szolgáltató létesítményét a felhasználó hálózatával.

A megfelelő LAN-kábeltípus kiválasztása az egyes forgatókönyvekhez kritikus fontosságú, mivel a beltéri kábelek kültéri használata a környezeti károk miatt hálózati hibákhoz vezethet, míg a kültéri kábelek beltéri használata költséghatékony és az alkalmazás szempontjából túlzottan költséges lehet. A kültéri kábelekben használt egyes védőbevonatok tűz esetén mérgező anyagokat is kibocsáthatnak, ami további érv amellett, hogy beltéri telepítéseknél ne használjuk őket. E különbségek megértésével a hálózati rendszergazdák megbízható és költséghatékony adatátvitelt biztosíthatnak mind a beltéri, mind a kültéri alkalmazásokban.

Milyen kültéri LAN-kábel burkolata milyen alkalmazásokhoz?

A külső LAN-kábelek két fő típusa létezik: zselés (vagy nedves) és száraz. A kettő közötti legfontosabb különbség a kialakításukban és a környezetükben rejlik, amelyre szánták őket.

Géllel töltött kábelek:

• Összetétel: Ezeket a kábeleket hidrofób vegyülettel (általában kőolaj alapú géllel) töltik meg, amely a kábelhüvelyben lévő sodrott vezetékpárok közötti tereket tölti ki.
• Cél: A gél fő célja, hogy megakadályozza a víz behatolását, megakadályozva annak bejutását a kábelekbe, még akkor is, ha a külső szigetelés megsérül. Ez különösen értékes olyan környezetben, ahol a kábel víz alá kerülhet, vagy ahol nagyfokú nedvességnek van kitéve.
• Felhasználás: Vízállóságuk miatt a géllel töltött kábelek ideálisak közvetlen földbe temetésre, nedves vezetékekben vagy árvízveszélyes területeken történő használatra.
• Kezelés: Ezeket a kábeleket a gél miatt nehezebb lehet kezelni, a telepítés és karbantartás során további tisztítást, és néha speciális csatlakozókat igényel a tiszta és megbízható csatlakozás biztosítása érdekében.

Száraz kábelek:

• Összetétel: A száraz kültéri kábelek vízzáró szalagokat vagy duzzadó porokat használnak a víz bejutásának megakadályozására; ezek a kábelek szorosan kialakított köpenyre is támaszkodhatnak, amelybe a nedvesség nehezen tud behatolni.
• Cél: Ezeket a kábeleket úgy tervezték, hogy nedvesség- és vízvédelmet biztosítsanak a zselével kapcsolatos problémák nélkül.
• Használat: Alkalmasak kültéri használatra különböző környezetekben, de nem feltétlenül a legjobb választás olyan helyzetekben, ahol víz alá kerülhetnek vagy tartósan magas nedvességnek vannak kitéve.
• Kezelés: Általában egyszerűbb és tisztább a telepítésük, mint a zselés kábeleké, nincs szükség speciális tisztításra vagy illesztésre. Azonban jellemzően és merevebbek, mint a gél társaik.

A zselés és száraz kábelek közötti választásnál vegye figyelembe a konkrét környezeti körülményeket, amelyeknek a kábelek ki lesznek téve, valamint a jövőbeli karbantartás vagy beállítás esetleges szükségességét. Mindkét típust a kültéri használathoz szükséges tartósságra tervezték, de a legjobb választás a szükséges nedvességvédelmi szint és a könnyű kezelhetőség közötti egyensúlytól függ.

A zselés kábelek optimális megoldásnak tűnnek a kábelek közvetlen földbe temetéséhez és a nedvességnek különösen kitett környezetekben. A "száraz" kábelek viszont az UV-sugarakkal és külső károsodásokkal szembeni nagyfokú ellenállásuknak köszönhetően az erős napsugárzásnak kitett körülmények között, például az épületek homlokzatán történő telepítéseknél találnak majd alkalmazást. Természetesen a kültéri telepítéshez való megfelelő megoldás kiválasztásakor a kábelek egyéb paramétereit is figyelembe kell venni, például a kapacitásukat, de ez egy másik kérdés, amellyel egy másik cikkünkben foglalkozunk.